2010. október 17., vasárnap

Złota Słowiańska Jesień (Arany szláv ősz) II/2

Ami idehozott, az többek között az, hogy hallottam, hogy mostanában a park legszélén, az Agricolának nevezett részen egy ősszláv hétvégét tartanak, „Słowiańska Jesień” (Szláv Ősz) elnevezéssel. Mindenféle X. századi hagyományőrző csapatok jönnek ide, aztán itt kiállítják a cuccaikat, és kézműves foglalkozásokat, meg hadi bemutatókat tartanak. Érdemes is volt megnézni. Volt itt egy kovács, egy kötélverő, meg több amulettkészítő, egy fazekas meg egy asszony, aki viking rúnákból jósolt. Meg persze könyveket is árultak: viking és pogány szláv témájú könyveket és képregényeket. Meg szép képekkel illusztrált füzeteket a szláv panteonról.
Volt persze egy kisebbfajta csata-rekonstrukció is, mint hirdették, annak emlékére, hogy jó sok (nem tudom pontosan hány) évvel ezelőtt a Vitéznek nevezett I. Bolesław király és III. Otto német-római császár egymással szövetségben megverték Kékfogú Harald dán fejedelmet, és Haakon norvég fejedelmet. Valamelyik ezek közül, miután épségben hazajutott áttért a kereszténységre. Sic transit gloria mundi.
Verekedni sokféle fegyverrel verekedtek, leginkább X. századi egyeneskardokkal (egykezesekkel). Volt, akinek baltája volt. És volt egyvalaki, akinek szablyája. Ez nagyon lázba hozott. Később megkerestem a pihenő harcosokat a sátrak alatt, és megkérdeztem tőlük, hogy ez hogyan van. Mondtam, hogy én is űztem ám szablyavívást, ha nem is teljesen komolyan. Mondták, hogy az egy magyar szablya volt. Mondtam, hogy én is magyar (Węgier) vagyok.
-Madziar!-vigyorodott el az egyik szakállas harcos, aki Bolesław Chrobry szerepét játszotta a nagy bunyóban.
-Tak, Madziar, Madziar!-mondtam, én is, örvendezve.
Mondták, aztán, hogy ilyen típusú szablyát leginkább a keleti szlávok használtak, azaz a kijevi Rusz harcosai. Ők meg valahonnan valamilyen türk törzstől vehették át. A nyugati szlávoknak kevésbé volt ilyesmijük, de hát a magyarokkal ők is sokat érintkeztek, meg kereskedtek is, úgyhogy simán lehetett nekik is. De itt valahogy pont úgy jött ki a lépés, hogy olyan ember harcolt szablyával, aki vikinget játszott a csatában. Ez azért furcsa. Na mindegy. (Egyébként felszerelésre persze a két csapat nem különbözött egymástól. A közönség onnan tudhatta, hogy melyik kicsoda, hogy egyrészt a két vezér folytatott egymással egy „baráti” eszmecserét arról, hogy kinek az istenei a menőbbek, másrészt, hogy a skandinávok „Odin!”-t és „Thor!”-t meg „Tyr!”-t kiáltottak.) Szóval mondom, a szablyát nem sikerült már előkeríteni, de az egyeneskardjaikat szívesen megmutatták, és szívesen adták a kezembe, mikor látták, hogy némileg értek hozzá, mik ezek.
Egyszóval, ahogyan Obelix, a gall harcos szokta mondani a rómaiakkal vívott csaták után: „Sikeres bunyó volt, sokan eljöttek.”
De azért az egész nemcsak a bunyóról szólt. Hanem a kultúráról, a békés alkotómunkáról, a szlávok és a vikingek izgalmas szimbólumairól, legendáiról, isteneiről, meséiről.
Egyvalamit mégsem értek. (De lehet, hogy megint az én kekec természetemből fakad, hogy ilyenekre magamban egyáltalán rákérdezek.) Minek kell a polákoknak, ha az ilyen ősszláv időkről beszélnek, valamilyen formában hozzátenni: „De aztán keresztények lettünk ám!”? Mintha az idetévedt vándor nem találná magát amúgy is lépten-nyomon szemben ezzel a ténnyel, ha Lengyelországot járja. Úgy értem: hogy kezdődött ma ez a csata rekonstrukció? Bolesław és Harald vicsorognak egymásra, és kardjaikat villogtatva az istenekről beszélgetnek. Harald természetesen Asgard isteneit dicsőíti, Bolesław pedig egy nagy moralizáló szónoklatot vág le az egy igaz üdvözítő hitről. És a jelenet azzal végződik, hogy, miután laposra verték, embereit legyilkolták, a vesztes is megtér. Aztán volt egy másik csatajelenet is, később. Annak meg az volt a kerettörténete, hogy Mieszko emberei járják a nemzetségek szállásait, és ellenőrzik,, hogy mindenki betartja-e az egy igaz hit parancsait. És aki, nem, azzal kegyetlenül elbánnak.
Meg aztán ott van a témába vágó legjobb film, a Régi mese/ Régi rege (Stara baśń). (Nézzétek, meg, ha jó filmet akartok látni. Legalábbis régészeknek és a lengyel kultúra rajongóinak kötelező. X. századi történet, a lengyel uralkodócsalád a Piast-dinasztia eredetmondáját dolgozza fel, roppant szórakoztató formában. Megtaláljátok a Lengyel Intézet könyvtárában, többféle felirattal. Reklám vége.)
http://www.youtube.com/watch?v=D4gAwftdv64
Annak is az a vége, hogy Piast fia Ziemowit lett a törzsfőnök, jaj de jó. És akkor jön az epilógus, amely felsorolja Ziemowit leszármazottai, alegendabéli fejedelmeket majd: „…aztán a dédunokája Mieszko, aki kivágatta a szent tölgyeket, eldöntette a régi szobrokat, és a polánok népét Krisztus hitére térítette.” Ennyi, slussz. Semmi arról, hogy egyesítette a törzseket, hogy államot alapított, stb.
Szóval: miért mondják ezt újra és újra el? (Hogy: mi keresztények vagyunk ám.) Ha ennyire része a nemzeti identitásuknak, akkor minek ismételgetik maguknak folyton?
Az is lehet persze, hogy ebben is az ellenpontozás igénye van benne, az hogy az ember, ne fekete-fehéren lássa a világot. Hogy ezzel az egésszel nem azt mondják, hogy: „Mi keresztények vagyunk ám.”, hanem azt hogy „Azért kezdetben elég sok macerával járt ám ez a kereszténység is.”. Mert végül is az epilógus is azt mondja el, hogy mi mindent kellett lerombolnia Mieszko-nak, ahhoz, hogy megtérítse a polánokat. És a ma látott jelenet is arról szól: milyen kegyetlenek is tudtak lenni Mieszko emberei. Ilyen is volt régen. De ez történelem.
Mert amellett azért úgy látszik nem tüntették el a régi mitológiájukat olyan módon, mint amilyen nyomtalanul a miénk eltűnt az új hit felvétele után, hogy most vagy a néphit apró, elszórt szilánkjaiból kell összeraknunk valami nagyon körülbelüli rekonstrukciót, vagy helyette inkább megalkotunk magunknak egy mesterséges, erőltetett hamis mitológiát. Nem, a polákoknál azért fennmaradtak az istenek nevei, és a tudósok, és a zemberek érdeklődve tanulmányozzák, mit lehet róluk tudni. Szerencsés helyzetben vannak persze a maguk szláv mitológiájával, hiszen szláv nép sokféle van, és mitológiájuk hasonló, több helyről tudják összeszedegetni, amit tudni érdemes.
(Lábjegyzet: A litvánok milyen büszkék rá, hogy ők voltak Európában, akik legtovább (a XIV. századig) kitartottak pogányságuk mellett. És még államot is tudtak szervezni emellett, ami a polákoknak és a magyaroknak nem ment a keresztség felvétele nélkül. De mit tehetnek mást a derék litvánok? Milyen más történelmi hagyományra hivatkozhatnak, ha nem éppen erre?)
Erről ennyit.
Azért a sátrakban is árultak ősszláv talizmánokat. És a hagyományőrző csapat is egy ősszláv isten, Triglav (a „Háromfejű”) nevét viselte. És azért az egész sátortábor közepén ott állt a nagy isten, Światowid vagy Świętowit (vagy Szvjatovit vagy Světovid vagy…) négyarcú szobra.
Mielőtt hazamentem volna az éppen erről az istenről elnevezett utcába, térdet fejet hajtottam, és áldoztam neki, vendégként a házigazdák istenének, ahogy illik. Megköszöntem neki ezt a szép napot, amint Perunnak, a Viharistennek is ezt a szép arany őszt.

(Lábjegyzetek:
Vitéz Bolesław (Bolesław Chrobry) tulajdonképpen az első lengyel király volt. Bár a kereszténységet már az apja, Mieszko fejedelem (eredetileg a Lędzian törzs vezére) felvette 966-ban, és ő is hajtotta végre azoknak a törzseknek az egyesítését, akikből aztán a polákok lettek, a királyi címet csak Bolesław kapta meg, ő is csak az élete vége felé, valamikor 1025 környékén. Nagy harcos, nagy hadvezér volt. Kiérdemelte a nevét. Területeket foglalt el a régi Magyarországból, egyesek szerint Pozsonyig elment. Azonkívül legyőzte a cseheket, és visszaszerezte tőlük Krakówot. Azonkívül a lándzsáját belevágta Kijev kapujába. Azonkívül, mint már szó volt róla, megverte a félelmetes harcosnak számító dánokat és norvégokat. Számos felesége volt élete során (de nem egyszerre, mint eleinte az apjának). Az első közülük Géza fejedelem lánya, István nővére volt (állítólag Juditnak hívták). De őt egy idő után elzavarta. Judit visszajött Magyarországra, hozván magával Bolesławtól született kisfiát, Bezprymet is. Felserdülvén ez a fiú alapította a szülővárosomat, a róla elnevezett Veszprémet. István pedig úgy torolta meg a sérelmet volt sógorán, hogy elhappolta előle a II. Sylvester pápa által készíttetett koronát, amire aztán a szegény Bolesławnak még huszonöt évet kellett várnia. És akkor sem Gniezno érseke tette a fejére, hanem Otto császár, persze haveri alapon. Ja, egyébként ez a Bolesław király látható a 20 złotys bankjegyen.

Mieszko: az államalapító fejedelem. A dinasztiaalapító szántóvető és kerékgyártómester, Piast ükunokája, Vitéz Bolesław apja. Eredetileg valószínűleg a Lędzian törzs vezére. Az biztos, hogy a mai Polákország nyugati részén, Wielkopolska (Nagy-Lengyelország) történelmi régiójában, Gniezno és Poznań környékén volt a szállásterülete. A legenda szerint hét éves koráig vak volt, aztán csodásan meggyógyult. Később állítólag hét felesége volt. 965-ben feleségül vette Dobrava cseh hercegnőt, a többi asszonyt elzavarta, és Dobrava kedvéért felvette a kereszténységet. Aztán egy lendülettel egyesítette a terület törzseit és megteremtette a Lengyel Államot. A többi törzsfővel kegyetlenül leszámolt: sokakat megöletett, embereik közül sokat eladott rabszolgaként a németeknek. A németeket egyébként többször jól elverte. Ha igaz, hogy a lędzianok vezére volt, akkor ezek szerint a polákok magyar elnevezése (lengyel) a legnagyobb törzsük nevéből származik. Ja, egyébként ő (Mieszko) van a 10 złotys bankjegyen.

A litvánok milyen büszkék rá, hogy ők voltak Európában, akik legtovább (a XIV. századig) kitartottak pogányságuk mellett. És még államot is tudtak szervezni emellett, ami a polákoknak és a magyaroknak nem ment a keresztség felvétele nélkül. De mit tehetnek mást a derék litvánok? Milyen más történelmi hagyományra hivatkozhatnak, ha nem éppen erre, pogany fejedelmeikre?

Światowid vagy Świętowit (vagy Szvjatovit vagy Světovid vagy…): Ő egy igen fontos istensége a szláv panteonnak. Neve sokféleképpen fordítható, mert a świat (svět, szvjet vagy pedig święto) és a wid (wit, vid) is elég sok mindent jelenthet. Én hajlok arra, hogy azt jelenti: Világ Ügyelője, Világ Figyelője.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése