Világ mazurjai egyesüljetek!

A hétvégén zajlott egy másik, nagyon érdekes esemény is, amelynek a címe: Festywal „Wszystkie Mazurki Świata”. Azaz: a Világ Minden Mazurkája Fesztivál. Vagy Világ Minden Mazurekje? Várjunk csak… Hogy is van ez? (A lengyel elnevezésből nem derül ki, hogy minek a többesszáma ez a „Mazurki”)
Úgy van, hogy a Mazur eredetileg az embert jelenti, aki Polákország középső-keleti részéből, Mazowszéből, azaz Mazóviából származik. Na várjatok. Kiteszek egy térképet a lengyel régiókról a Facebook-albumomba, ott majd meg lehet nézni.
(Lábjegyzet: Ezek a történelmi régiók abból az időből valók, amikor Polákország éppen szétesett több nagyfejedelemségre. A XII. században ugyanis III. (Ferdeszájú) Bolesław király felosztotta az országot fiai között. Aztán volt, aki tovább osztotta a területét. Így keletkeztek olyan fejedelemségek, mint Małopolska („Kis-Lengyelország”), Wielkopolska („Nagy-Lengyelország”), Mazowsze (Mazóvia), Kujawy (Kujávia), Śląsk (Szilézia). Vagy száz év ilyen szétesettség és egymás hosszas aprítása után Ferdeszájú Bolesław ükunokája, Rőfnyi vagy Könyöknyi (Łokietek) Władysław újraegyesítette az egész királyságot, de a régiók elnevezései ettől megmaradtak. Vigyázat! Ezek nem azonosak a mai vajdaságokkal: a vajdaságok olyanok ma, mint a megyék. Jóval kisebbek a történelmi régióknál, függetlenül attól, hogy a mai Nagy-Lengyelországi Vajdaság (Województwo Wielkopolskie) székhelye ugyanúgy Poznań, mint Wielkopolskáé volt, a Kis-Lengyelországi Vajdaságé (Województwo Małopolskie) ugyanúgy Kraków, mint Małopolska fővárosa is az volt, a Mazóviai Vajdaságé (Województwo Warszawskie) ugyanúgy Warszawa, mint Mazowszéé is az volt.)
Szóval a Mazur, az a mazóviai ember, ennek a kicsinyítőképzős változata a Mazurek, ennek női változata a Mazurka. De mindhárom lehet egy-egy tánc elnevezése is. Nyilván a mazur és a mazurek tánc Mazowszéből jöhet, de aztán gyűjtőnév lett, és ma már nagyon sokféle táncot jelenthet. A mazurka más. Az már annak a táncnak az elnevezése, amit a franciák alkottak meg, ellesve a hozzájuk kivándorolt lengyelektől a lépéseket. Később ez a mazurka visszahatott a polákok táncaira, és visszatért hozzájuk is. Aztán elterjedt az egész Világon. Ki vitte el mindenhová, a franciák-e vagy a polákok, ma már nehéz megállapítani, de tény, hogy a mazurka nevet, a Világ minden részén meg lehet találni, Portugáliától Suomiig (Finnországig), a Zöld-foki szigetektől Kolumbiáig.
Az eredetileg innen származó mazureket azonban felhasználta a mazóviai illetőségű Fryderyk Chopin is, hiszen sok ilyesmit hallhatott gyerekkorában a szülőfalujában, Żelazowa Wolában. Ezért találta ki most néhány lelkes lengyel zenész, hogy a Chopin-év alkalmából rendez egy világtalálkozót ezeknek a mazur, mazurek és mazurka elnevezésű zenéknek, táncoknak. És hívtak is a világ minden részéről, és emellett minden műfajból zenészeket, erre a nagy eseményre. Volt itt lengyel régizenei együttes és egyszerű falusi adatközlők, komolyzenész zongorista és jazz-zenekar. Jöttek zenészek Franciaországból, Portugáliából, Svédországból és a Zöld-foki szigetekről. A fesztivál első „szekciója” volt tavasszal, április 5-étől 10-ig. Igazán jól sikerült minden, de az utolsó napon minden programot elvágott a szmolenszki katasztrófa híre.
Most, hogy már kicsit elcsitult a gyász, a szervezők megrendezték a Fesztivál „őszi szekcióját” is, valamivel szerényebb keretek között, de változatlan lelkesedéssel. Ez volt a mostani hétvégén, október 22-étől 24-éig.
Igyekeztem részt venni az eseményeken, de nem tudtam, mindenhol ott lenni; a szombat délutáni lengyel énekoktatást és svéd táncoktatást például (amik stílusosan a varsói Néprajzi Múzeumban voltak) lekéstem, de az esti koncerteken, amik egyben táncházak is voltak, mindig ott voltam. De nem biztos, hogy most pontosan rekonstruálni tudom, mi melyik este történt, kezdenek az események nekem is kicsit összemosódni. De elmesélem, kik voltak a fellépők, és milyen volt a buli.
Az esti rendezvények megint csak az egyik fő utcán, a Krakowskie Przedmieścién zajlottak, (ahol az Egyetem is van), ezen belül is egy Skwer nevű helyen. (Nem tudom, ez mit jelent, gondolom a „square” szó lengyelesítése.) Maga a hely teljesen olyan, mint a Gödör Pesten. Mondta is Szymon, mikor befutott:
-Látod, nekünk is van, itt Varsóban Gödrünk!- (ráadásul ezt magyarul mondta.)
Bólintottam. Az igaz, hogy kisebb, mint a Gödör, nincs még egy helyiség, ahol pluszban lehet állatkodni, de egyébként tényleg olyan. Építészetileg és hangulatában is. (A kettő nyilván összefügg.) Lehet, hogy ugyanaz tervezte?
A fellépők voltak:

♪ A Prusinowski Trio: azaz Janusz Prusinowski (hegedű), akiről már ejtettem egy pár szót nemrég, és zenekara. Piotr Piszczatowski- dob, bőgő és Michał Żak- fafuvola. +Kiegészültek még ez alkalommal Piotr Zgorzelskivel, a Dom Tańca egyik nagy szervezőemberével, aki bőgőn játszott, és Magdalena Wojciechowskával, aki Michał barátnője és híres zongoraművésznő.
A Trio leginkább egy táncházi zenekar, tehát népzenét játszanak ám kissé egyedi hangzásvilággal. (Talán Michał fuvolája ad annyira egyedi színt az egésznek. Bár az ilyen fajta fuvolát használták némely vidékén Polákországnak a falvakban is.) Most azonban Chopin-számokat játszottak. De ennek is része volt valamiféle rekonstrukció-kísérlet is. Vagyis azoknak a népzenéknek a rekonstruálása, amiket Fryderyk halhatott, amik rá hatással lehettek.
http://www.youtube.com/watch?v=3KO-jpHQH6I
(Azért egy kis kellemetlenség volt az elején. Odakint a bárpult felett megszólalt egy riasztó.)

♪ A Tarnowski-testvérek: Józef (harmonika), Stanisław (hegedű) és Adam (dob), Domaniów falujából, Radom közeléből. (Mivel egyszerű paraszt-zenészek, nem hiszem, hogy rokonságban lennének a főnemesi Tarnowski-családdal, Tarnów alapítóival.) Ők egy remek adatközlő-banda. Jó volt hallgatni őket, persze aztán tánc is volt, ahogyan játszottak.
http://www.youtube.com/watch?v=zNie9de8d3w

♪ Az Orkiestra Czasów Zarazy (OCzZ), azaz a Járványos Idők Zenekara, akikről már meséltem. (Ld. a Tanc, tanc, tanc I. c. bejegyzest.) A zenéjük mellé egy táncbemutató is volt: hogy kik adták ezt elő, nem tudom, nem ismerem őket név szerint. Mindenesetre gyönyörű XVII-XVIII. századi nemesi viseletben voltak, már ezért is érdemes volt megnézni őket. A férfi hosszú, térd alá érő kék köntösben, vastag vászonövvel, fején prémes süveggel. A női viselet teljesen olyan volt, mint a női díszmagyar. Amit táncoltak, az szintén valami XVIII. századi mazurek volt, bár kicsit színpadias módon, művi mozdulatokkal. Szóval nem rekonstrukció, inkább koreográfia. A zenét meg egészen király volt hallgatni. Persze, mikor már a két hivatásos táncos nem volt a tánctéren, akkor is kialakult spontán tánc. Az emberek nem bírtak magukkal, és kipördültek középre. És a Trio örült ennek, hiszen nincs ennél nagyobb elismerés egy zenekar felé. Meg hát tulajdonképpen a zene már a XVII. században is a táncra (is) szolgált. Ez a fajta legalábbis.
http://www.youtube.com/watch?v=qBXj41MPCM4

♪A Nyckelharpa Trio: ők érkeztek Svédországból. A nyckelharpa egy ottani, érdekes háromhúros vonós hangszer. Olyan vonós hangszer, ahol a húrok lefogására kis billentyűk szolgálnak.
http://www.youtube.com/watch?v=yqhDmLdo0yI&feature=related
Ez a hangszer is valamikor elterjedt lehetett Európában, mert van norvég neve is: nyckelharpor, van olasz is: viola a chiavi és van német is: Schlüsselfidel. És ez a hangszer is, szinte teljesen eltűnt a XX. századra, hogy aztán a ’70-es években egy Erik Sahlström nevű lelkes táncházi zenész támassza fel. (Svédországban egyébként éppen olyan intenzív táncházi élet van, mint nálunk, bár, ha jól tudom, az egész kicsit régebben kezdődött.) Vagyis valahogyan úgy támadt fel ez a hangszer a feledésből, mint Polákországban a biłgoraji szuka (suka biłgorajska) nevű vonós hangszer, amiről már néhányatoknak meséltem. (Az meg egy Kelet-Lengyelországban elterjedt hangszer, amit a Janów Lubelskibe való hangszerkészítő mester, Zbigniew Butryn rekonstruált még valamikor a ’80-as vagy ’90-es években, és azóta egyre többen tanulnak meg rajta játszani.)
És hogy miért éppen a svédek? Nos nekik is van egy csomó tánczenéjük, ami állítólag a mazurból veszi az eredetét. Egyik legelterjedtebb páros táncuk neve is polska. Itt van egy példa rá.
http://www.youtube.com/watch?v=yN2wt2DkJsk
(Ez a videó azért is tetszik nekem, mert eszembe juttatja, amit az ükapámról, András bácsiról mesélnek a mai napig a falujában, az Ózdhoz közeli Csernelyben: hogy neki is ilyen temetése volt. Megírta a végrendeletében, hogy az ő temetésén a cigánybanda játsszon, méghozzá vidám zenéket: csárdást és asztali nótákat, olyanokat, amiket az öreg is szívesen énekelt, némelyiket ő maga találta ki. Le is írta, hogy pontosan mikor kell melyiket játszani.)
A svédeknek a táncaik is nagyon szépek. Kicsit emlékeztetnek a magyar forgatósokra, de persze más a lüktetésük, emiatt állnak közel a mazurekhez is.
http://www.youtube.com/watch?v=z9f9FMVHwvY
A Nyckelharpa Trio tagjai: David Eriksson, Anna-Kristina Widell és Markus Svensson Upplandból jöttek. Főleg ennek a vidéknek a zenéjét játszották. Volt amellett táncokatatás is, de hogy az oktatókat hogy hívták, már nem emlékszem. Amiket tanítottak, azok a páros táncok voltak. Az egyik a maga lenthangsúlyosságával emlékeztet kicsit a székelyföldi, na meg a szlovák táncokra. A másik inkább a széki porkára hasonlít. Ezt Kasia Linderrel táncoltam, aki szintén a fesztivál fő szervezői között volt. Jó volt, csak néha kiestünk a ritmusból, merthogy Kasia kicsit rángatott, mintha előttem akarna járni egy lépéssel. Aztán rájöttem, hogy mi a baj: ő akart vezetni lány létére. Rá kellett szólnom, hogy ej, nem addig a’, hé!

♪Egy alkalmi jazz-zenekar, a basszusgitáros Marcin Pospieszalski vezetésével. Amit játszottak az tulajdonképpen mindenféle oberek volt, csak más hangszereléssel. Érdekes, hogy viszont a zemberek erre mégsem annyira akartak táncolni, mint a többire, pedig ugyanúgy lehetett volna. A zenekar tagjai voltak még: Mateusz Smoczyński- hegedű, Jan Smoczyński- zongora és Frank Parker- dobszerkó.

♪Jan Gaca, a Radomi Vajdaságból származó 77 éves virtuóz adatközlő hegedűs és zenekara. Őt és a bátyját, a szintén villámkezű prímást, Piotr Gacát Gałki Rusinowskiében ismertem meg, a Dom Tańca 2006-os táborában. Egyébként pan Jan egyike azon lengyel adatközlő zenészeknek, akikkel nem csak táborban találkoztam, hanem alkalmam volt őt a falujában, Przystałowicében is meglátogatni. Úgy emlékszem, Remekkel és Piotrekkel, a szelíd turbo-folkerrel mentünk hozzá gyűjteni. Szeretem, ahogyan játszik. Azt hiszem egyébként őt is Janusz Prusinowski fedezte fel még régen, és azóta rendszeres vendége a Dom Tańca táborainak. A zenekarának tagjai még Czesław Pańczak harmonikás és testvére, Józef Pańczak, dobos.
http://www.youtube.com/watch?v=c5SVPKa-k9g&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=Z3NFqwKTZtE&feature=related

♪Sofia Joons az Észtországban élő svéd zenész és egy régi barátja Marius Petersen. Az ő koncertjükről sajnos lemaradtam. Amit tudok róluk, az az, hogy nagyon sok népzenei együttessel és alternatív színházi társulatokkal játszottak már együtt szerte Európában. (Például a Węgajty Színházzal, amit az ukrán népzenész Szerhij Petricsenko szervezett meg, de javarészt lengyelekből áll, és középkori misztériumjátékok előadásával foglalkozik.)
A hangszer, amin Sofia játszott, megint csak egy régi ritka vonós hangszer. Svédül talharpának, észtül és finnül jouhikantelének, walesi kelta nyelven crwth-nek hívják.
http://www.youtube.com/watch?v=2iw7zyyVRAw&feature=related

♪Sławomir Czekalski- kisharmonika és zenekara (Zenon Idzikowski- hegedű, Franciszek Kowalski-dob): ők is adatközlő zenészek, Mazowsze régiójából jöttek, Łowicz város környékéről, Dobrzelin falujából. Sokat nem, tudok róluk, de ők is jó bulit csináltak.

♪Amíg Czekalskiék vagy Gacáék játszottak, néha felálltak melléjük a Gałki Rusinowskiéből jövő asszonyok is (Barbara Kietlińska, Zofia Kucharczyk, Maria Pęzik, Józefa Siwiec, Maria Siwiec). Ők mindenféle przyśpiewkákat énekeltek. Így hívják azokat a rövid, pár soros, poénos, csípős, illetve pajzán kis szösszeneteket, amik néha a hangulat fokozása érdekében néha megszakítják a táncot. Olyasmik, mint nálunk a csujjogatások, csak ezeknek dallama is van. Gałkiban egy csomót feljegyeztem ezekből. Ha megvan még az akkori füzetem, egyet-kettőt majd kiírok, és megpróbálom lefordítani őket.

Szóval ilyen szép nagy buli volt ez a WMŚ-fesztivál. És ha minden igaz idén tavasszal megint lesz!
Különben persze nekem azért is tetszett az egész, mert sok ismerőssel lehetett itt összefutni, akikkel már rég szerettem volna. Itt volt Gosia és Kasia, meg a fáradhatatlan Magdalena. Meg Dorota és Marcin, akikkel mindig öröm találkozni. Az egész társaságból tulajdonképpen őket ismertem meg legelőbb, még öt éve Felsősófalván (tehát még előbb, mint Szymont). Tőlük hallottam először arról, hogy egyáltalán van ilyen, hogy Dom Tańca, hogy Polákországban is van ilyen mozgalom. Akkor persze még angolul beszélgettünk, mert azon kívül, hogy bocian (gólya) és Dobranoc! (Jó éjszakát!) én még nem tudtam lengyelül. Nem is volt biztos akkor még, hogy felvesznek polonisztikára. De ők biztosak voltak benne, és tőlük kaptam az első meghívást a Dom Tańca táborába. (De akkor nem tudtam elmenni, csak egy évvel később, Szymonnak köszönhetően.)
Itt volt aztán Kamila, a barátjával, Zolival. Különös, hogy Kamilával Erdélyben főleg lengyelül beszélgetünk, itt meg főleg magyarul, mintha mindenáron ki akarnánk tűnni a környezetünkből. Vagy csak jól esik táol az otthontól is az anyanyelvet használni, egy darab időre. Viszont ami tetszett, hogy Kamilának ezúttal Zolit is sikerült rávennie, hogy táncoljanak egy obereket is.
Itt volt Ilona is, akitől így alkalmam nyílt megkérdezni, hogy hogyan keveredett Lakatos Róbert: Bahrtalo! című filmjébe, és milyen volt benne szerepelni, illetve, hogy értette-e, miről van szó, bemutatták-e a filmet Polákországban is, stb. Itt volt Piotrek, a szelíd arcú turbo-folker, akivel szívesen elmennék még egypár helyre ilyen kalandosan, ahogyan Glinába utaztunk annak idején. Itt volt Kasia, a pedálos harmonika nagy művésze, aki most Lublinban lakik, és népviseletek rekonstruálásával foglalkozik.
Csak Remek meg Agata hiányoztak, de ők állítólag most éppen Janów Lubelskiben vannak, lehet, hogy éppen pan Zbigniewvel szervezkednek valamiben?
Végül aztán befutott Szymon is, öreg barátom a töri szakról Vele jött egy kíváncsi román srác is, Alin, aki egész jól beszélt lengyelül, de ilyen helyen, lengyel táncházban most először járt. Egy lengyel kereskedelmi cégnél dolgozik. Huncut és gyors fiú. Vicces volt, amikor négyen próbáltunk beszélgetni Szymonnal, Zolival és Alinnal. Egy lengyel, aki tud magyarul, egy román, aki tud lengyelül, egy magyar, aki tud románul, és még egy magyar, aki tud lengyelül. Jellemző, hogy nem jutott eszünkbe a nagy eszünkkel, hogy angolul is beszélgethetnénk.
De sikerült új emberekkel is megismerkedni. Például a szép Agnieszlával, aki Zamośćból jött, és most Wrocławban tanul. Mondtam, hogy Zamość szerintem nagyon tuti hely. Ennek nagyon örült. Amellett érdeklődött, hogy milyenek azok a híres magyar táncok. Így hát meséltem neki Mundrucról és Poncsáról, meg mutattam is néhány lépést. +Hozzátettem, hogy ha még többet akar tudni forduljon a barátnőjéhez, Magdához, mert Kamilán kívül ő az aki a legjobban tudja a palatkai csárdást. Talán nem is véletlenül…