Ryszard Kapuściński Pińskben született, ha jól emlékszem 1932-ben. A város a Pina folyó mellett van, ma Belaruszijához tartozik, de akkor még Lengyelország része volt. Rysiek kisgyerekként élte át a szovjet megszállást, aztán hamarosan pedagógus szüleivel elmenekültek Warszawába. Sokkal jobban ezzel se jártak, de sikeresen túlélték a háborút. Ryszard már az újjáépített városban kezdett az Egyetem, az UW töri szakán tanulni. Végül mégsem történész lett, hanem újságíró, a PAP (Polska Agencja Prasowa- Lengyel Sajtóügynökség) tudósítója, mindenféle egzotikus országokban. Az emlegetett könyvében leírja a kezdeteket, hogy hogyan küldték el először Indiába, majd Kínába, aztán egyre több helyre. (Az erről szóló részből idéztem.) De igazán híres és sikeres a ’60-as években lett, amikor Afrika háború sújtotta tájairól kezdett irkálni. Később is főleg Afrikáról kérdezték, és Afrikával kapcsolatban hívták meg mindenhová szakértőnek, mert vitathatatlanul sokat tudott erről a kontinensről. De azonkívül szinte az egész Világot beutazta. És majdnem minden utazásáról könyvet írt, méghozzá egészen érdekfeszítőeket. Az emberi oldalát akarta meglátni, a különböző konfliktusoknak. A gondolkodási és pszichológiai mechanizmusokat. És rá is csodálkozott mindenre. Kíváncsi, izgága, alapos, nyughatatlan, bátor ember volt. Fanatikus.
A legtöbb műve magyarul is olvasható (Szenyán Erzsébet fordította őket, akit van szerencsém személyesen is ismerni, mert jártam egy fordítói tanfolyamára egyszer.) Például ezek:
-Ében: az afrikai utazásairól és kalandjairól, többek között arról, hogyan végezték majdnem ki két cseh kollégájával együtt.
-Futballháború: tudósítások Afrikából és Dél-Amerikából. Általában háborúkról. Közben, mintegy pihenésképpen be vannak szúrva a kaukázusi élményei is, amik igazán szépek.
-Birodalom: a Szovjetunióról. Elég lesújtó véleménnyel van róla összességében, de ez nem az ő hibája. Viszont a Kaukázus (Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország) és Közép-Ázsia országairól (Üzbegisztán, Türkmenisztán, Tádzsikisztán, Kazahsztán) nagyon szépeket ír. Annyira, hogy az ember rögtön el akar utazni oda, olvasva ezt a könyvet.
(Lábjegyzet: A polákok mintha valami egészen különleges, megmagyarázhatatlan vonzalmat éreznének a kharthulikhoz (grúzokhoz). Talán egy másik ősi kultúrájú elnyomott népet látnak bennük, nem tudom. De gondoljunk bele: már a Négy páncélos és a kutyában is a Rudy nevű tank legénységében a három lengyel mellett egy grúz (Grigorij, azaz Szergo) is szolgált. Ráadásul, ha jól emlékszem a vezetékneve ugyanaz volt, mint a mostani kharthuli elnöknek: Szaakasvili.)
-A császár: Hailé Szelasszié etióp császár tündökléséről és bukásáról
-Lapidárium: egy különleges, hatrészes könyvsorozat, mondhatni egy blog-szerűség. De felfogható műfajteremtő könyvnek is: a napló, az idézetgyűjtemény, a tudósítás, az olvasónapló és még néhány ilyesmi műfaj keveréke.
-Utazások Hérodotosszal: egy írói ars poetica utazásról, történelemről, riporteri munkáról, idegen tájak megismeréséről általában.
Ryszard Kapuściński 2007-ben halt meg. Idén megjelent róla egy könyv, Kapuściński non-fiction címmel, egy Artur Domosławski nevű újságírótól. Ez nagy botrányt keltett, mert sokmindent leír, ami kellemetlen igazság az íróról. Remélem hamarosan el tudom olvasni, be is tudok számolni róla. (Ez hozzá tartozna az itteni munkámhoz.) Ami engem illet, szerintem, mint Sat Okh esetében is, nem biztos, hogy az olyanok számítanak, hogy igaz-e, amit leír vagy fikció, vagy hogy emellett hány barátnője volt, vagy jelentett-e a hírszerzésnek vagy mit tudom én. Nem számít például, hogy A császár esetében valóban beszélgetett-e Hailé Szelasszié volt tisztviselőivel. Végül is mindegy, mert az a könyv olyan mesteri leírása a hatalom mechanizmusának, az arisztokratizmusnak és a forradalomnak, amilyen mesteri tömör összefoglaló mű kevés van. Tulajdonképpen egy történelemben sokszor ismétlődő helyzet és folyamat pszichológiai alapú modellezése egyéni szemszögekbe helyezve. Ezért merem ajánlani minden töri szakosnak, és rajtuk kívül is mindenkinek, akit ilyenek érdekelnek. (Végül is úgyis eldönthetetlen lenne, hogy ehhez hány embert kérdezett meg az egykori császári udvarból, hiszen maga is leírta, hogy muszáj volt az alakokat összekeverni, más sorrendbe rakni, stb., egyszerűen a riportalanyok biztonsága érdekében.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése