Itt van ez a kávéautomata is. Mindennap elmentem mellette, de különösebben nem méltattam figyelemre. (Na jó, mégis: az egyik alak, akinek a fényképe szerepel rajta, emlékeztet egy író barátomra, aki egyszer egy egészen rendkívüli novellát írt - a kávéról.)
De csak ma szántam rá magamat először, hogy használatba is vegyem ezt a jószágot, nehogy elaludjak olvasás közben. Ha eddig nem csak oldalról pillantottam volna rá néha, néha, hanem szemből is, több dologra is felfigyeltem volna. Például, hogy az automata rész mellett egy képernyő is van. És az alján is van valami gyanús szőrmók.
Bedobod a pénzt, és beindul a gépezet. És meghökkensz vagy megijedsz. Kiderül, hogy alul az a szurtos izé, egy kefe, ami ilyenkor forogni, kezd, hogy megtisztíthasd a cipődet. A képernyőn viccesebbnél viccesebb képek jelennek meg a Világ minden tájáról. És az automata megszólal.
-Cześć! (Szia!)-mondja valami gyanúsan sunyi módon. És elkezd viccet mesélni.
Ezt azért már nem bírtam: kitört belőlem a röhögés, pedig nem értettem a viccet, annyira összezavarodtam, hogy nem tudtam erre is figyelni. Nade maga a tény. Atyaúristen, mit meg nem tesznek itt a diákokért! A diákok kényelméért!
(Én mondjuk örülnék, ha lenne az ilyen kávéautomata mellett szemetes, ahová az elhasznált poharat dobhatom. Persze szelektíven. Vagy lenne a könyvtárban szekrény, ahová berakhatom a hátizsákomat, ha már a ruhatárba nem lehet betenni. Vagy ha az elektronikus keresőrendszer nem fagyna folyton le. De ne legyünk telhetetlenek! Minden áldozatos munkát, minden erőfeszítést értékelni kell. Éljen az UW!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése