-Eh!
Meglepődsz, de ízlések és pofonok, gondolod. Én is így voltam ezzel. De miután sok lengyel ismerősömtől visszahallottam, hogy milyen egy otromba épület ez, így meg úgy; a nyári egyetem ideje alatt végül is rákérdeztem az egyik tanáromnál. Olyasmit mondott, hogy:
-Nem illik oda a város közepére. Elcsúfítja a városképet…
Vagy valami ilyesmit. A fejemet csóváltam. Ha megállunk a Palota alatt, és körbejárjuk, közben figyelve, hogy milyen épületek veszik körbe ezt a tornyot, egy csomó ronda üvegdobozt (azaz felhőkarcolót) fogunk látni, mindenféle mesterséges fényekkel meg giccsesebbnél giccsesebb reklámplakátokkal. Ehhez képest a Palota egy nyugodt, joviális, régimódi de derűs öregúrnak tűnik a sok műanyag plázacica között, a maga modern gótikájával. És ez a sok épület itt körben mind hotel meg pláza, meg ilyesmi, szóval a globalizált rablókapitalista világ erkölcsi fertőjének helyei, a Palota meg mégiscsak a tudomány és a kultúra helye.
Egy idő után aztán, mindenféle elejtett gunyoros megjegyzések alapján már átláttam a szitán. A PKiN sosem fogja lemosni magáról a szégyenbélyeget, hogy „Sztálin ajándéka a Lengyel Népnek”. Ja, hogy innen fúj a szél?! Ezért nem örülnek neki, hogy ez az újjáépített város legjellegzetesebb épülete! (Möhehehe- nevetek magamban, kissé kárörvendően.)
Egyébként az épület tényleg a régi szovjet építészet jegyeit viseli magán. (Egyesek szerint emlékeztet arra, ahogyan a soha meg nem épült Szovjetek Palotájának kellett volna kinéznie Leningrádon.)
Ha már ott van ez a nagy központi monstrum, a polákok használják is. Méghozzá arra, amire eredetileg is tervezve lett. Van itt gépészeti múzeum, ifjúsági szabadidőközpont, hatalmas kongresszusi terem, három színház (amelyekből az egyik Báb- a másik Stúdió- a harmadik Drámai Színház), és egy mozi. (Ott meg éppen most zajlik „Szputnyik Lengyelország felett” címmel a kortárs orosz filmek fesztiválja.) És ezek még mindig csak a külső szárnyai az épületnek, mi minden lehet még magában a középpontban álló fő toronyban! A régi időkben mindenféle újságok szerkesztőségei voltak itt, meg egy csomó pártiroda. Nem tudom, manapság hogy van ez, azt hiszem a szerkesztőségek közül nem egy itt is maradt, máig is. Talán a kilencésháromnegyedik emeleten van a lengyel Mágiaügyi Minisztérium (Ministerswto Spraw Magicznych) is, habár erre nem mernék megesküdni. (Pedig ezt illene tudnom.)
Nem tudom, miért, de nekem ez az épület valahogy tetszik. Jó, egy kicsit szürke, de azontúl szerintem szép, megvan a maga bája. Valahogy nagyon vonz is, néha erős késztetést érzek, hogy körbesétáljam. Tetszik a formája, de még a körben elhelyezett szocreál szobrok is tetszenek. (Adam Mickiewicz, Fryderyk Chopin és Maria Skłodowska-Curie szobrain kívül van itt Marx-Engels-Lenin-kötetet szorongató tanár, csörgődobos diáklányka, fogaskerekes mérnök, és építőmunkás is, akinek egyik kezében vaskos könyv, a másikban légkalapács van.) Lehet, hogy emellett nem is csak az épület külseje vonz, hanem az a sok minden, ami benne lehet. Hogy egy helyen ennyi minden érdekes kulturális intézmény legyen, az számomra nagyon izgalmas. (Persze az államszocialista rendszerek nem véletlenül demonstráltak ilyen nagy kulturális-tudományos presztízsépületek felhúzásával, az tény.)
Belül még csak egyszer voltam, akkor is a földszinten egy Solidarność-kiállításon. (Na, ugye - mondtam akkor - hogy nem az számít, hogy ki építette ezt az egészet, hanem, hogy milyen események zajlanak itt. Nem?) De szeretném egyszer keresztül-kasul bejárni az egészet, megnézni mi van az egyes emeleteken, meg minden. Meg érdekes lehet kinézni is a tetőről. Egyszer majd annak is eljön az ideje. Bár most is eszembe jutott, hogy meg kellene szólítani a városi őrség (straż miejska) ott ácsorgó tagjait, azokkal a szavakkal, amikkel Hagyjállógva Vászka meg a haverja Ványka szólították meg a Szentpétervári Állami Bank előtt posztoló vöröskatonát (Gothár Péter filmjében):
-„Engedje meg, instállom, pandúr elvtárs egy szegény kisgazda-földmunkás bóhernek, hogy a tetőről legeltesse a szemét ezen a szép épületen!”
Csak az a kár, hogy 1.) ezt a mondatot még oroszul sem tudtam megjegyezni, nemhogy lengyelre is lefordítsam; 2.) egyáltalán nem biztos, hogy ezután úgy fel tudnék repülni a Pałac tetejére, mint Vászka meg Ványka szálltak fel az Állami Bankra Petyerburgban. A hoppanálás is bizonytalan errefelé, ha itt van a Minisztérium. Így hát kénytelen lennék a liftet használni. De biztos nem lennék egyedül a tetőn sem. Ez a Pałac mégiscsak Warszawa Empire State Buildingje. És bármennyire is jólesik időnként morgolódni az államszocializmus öröksége miatt, azért a lelkük mélyén a polákok is szeretik ezt az épületet, és örülnek, hogy itt van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése