Ismét úton

Másnap először is kikísértük Aniát a Sepsiszentgyörgyre menő vonathoz. Nagyon irigyeltem, hogy itt marad Erdélyben. De nyilván nem ugyanaz a helyzetünk, mert neki ez egy másik ország, nekem meg olyan, mintha otthon lennék, hiszen a haza ott van, ahol az anyanyelv van.
De Kamila is azt mondogatta, mennyire jó lenne még itt maradni. Magda? Ő is el volt varázsolva Erdélytől, de másnap próbája volt a bábszínházzal, utána pár napra meg Oslóba kellett utaznia. Kamilának is fontos órája lesz holnap.
Így hát bármennyire is még hosszan maradtunk volna, mégiscsak el kellett indulnunk előbb-utóbb. (Inkább utóbb, jó?)
Hogy mi mindenről beszélgettünk az úton, arról elég hosszan és érdekesen lehetne írni. Hol Magda mesélt a színházi tapasztalatairól (nemcsak érdekesen, hanem szép selymes hangon is beszélt, így jó volt hallgatni), hol Kamila arról, hogy miben különbözik a magyar profi néptáncegyüttesek módszertana a Mojszejev-iskolától, és ez miért sokkal jobb, természetesebb. Meg arról is, hogy szerinte miben különbözik az erdélyi falusi világ némely lengyelországi falutól.
-Itt, ha minden faluban nem is, de minden vidéken két-három vallás él együtt és adott esetben, két-három nemzetiség is. Micsoda sokszínűség, tarkaság mindenhol! Mennyiféle nyelv, gondolkodásmód, mentalitás! Talán ezért sokkal „liberálisabbak” megengedőbbek errefelé a falvakban is mindenféle különcségekkel szemben. (Nem mint nálunk, ahol a Keleti Végeket leszámítva a legtöbb helyen egy tömbben mindenki katolikus és lengyel.) Ez talán akkor látszik a legjobban, ha az ember eljön a körösfeketetói vásárra. Egyszer azt látnotok kellene.
Később aztán azt is hozzátette, hogy emellett az is igaz, hogy a románok például tényleg sokkal óvatlanabbak; olyan értelemben, hogy kevésbé tudnak vigyázni az értékeikre, mint a magyarok, viszont egy-egy vereség, kudarc után nem adják fel olyan könnyen, és nem sopánkodnak annyit, mint a magyarok, hanem azt kérdezik inkább, hogyan tovább.
Na, gondoltam, megint jól belegabalyodtunk a nemzetkarakterológiába. A nemzetkarakterológia pedig szórakoztató, és Kamila megfigyelései éles látásra vallanak.