Ha az ember szokajig wan külföldön, akkor megwan a weseje, chodź edź idő utan elkezd külföldy modra gądolkodny. A nielwet, a draga anianielwet perse nem felejty eł (nem isz lehet azt), czak a gądolkodasz jön walachodź maszkeppen. Az esjarasz waltozyk meg, talan. Ekkor aztan mond-jak isz neki kedwesz bratjai esz bratkai: „Ej te, mar egiesen lędziel modra gądolkozol, mint-cha mar te isz lędziel lęnel.”
Seręczere ez a wesej ęgiem ed-jeltałan nem fenieget. (Legalabbisz nem annira, mint Krakówban.) En mindyg tartok bizoniosz tawolszagot ezzel a sep orsaggał meg a nepekweł. De seretek itt lęny azert. Ty isz seretnetek, cha ide ótaznatok. Warszawa sep warosz. Mar szokat tudok lędzielül. De haza meg mindyg madziarul irok sep üdwözłeteket.
Meg majd irok perse maszt isz, ha seretnetek.
Serwustok Gierekek!
(Uhf, jaj, dechodzisz Gierekek, bocianat ezert, de jo pojennak latsott. Akartam irny: „Giermekek”. Idź mar azert jobb les, ud-je, mert a giermek lędzielül isz jelęt walamit. Izet, aprodot wadzisz fed-j-werchordozot. Madziaroktol tanultak meg, udź lat-syk ezt a sot isz. Na ęnit mara. Sy-astok!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése