Underground

Nem szóltam még a varsói metróról, pedig mindennap használom, utazom vele oda, meg vissza, előre meg hátra. Warszawában csak egy metróvonal van, a másodikat most építik, de az elkészülte bizonytalan, mint Budapesten a 4-esé. (Vagy azért annyira talán mégsem.) De hát a Királyi Várat sem két nap alatt építették újjá a háború után. Sőt… De ez más téma.
Szóval a metró. Amit leginkább szeretek benne, az a hang, ahogyan elindul. Egy egészen titokzatos hangsor, mintha egy részlet lenne, valami Ennio Morricone-filmzenéből. Vagy mintha éppen egy űrhajó szállna fel a Csillagok háborújában (ugye Star(a) Wars(zawá)ban vagyunk!), a Star Trekben vagy a Pirx kapitányban. (Azt is egy polák írta.) Idővel az ember hozzászokik ehhez a hanghoz, és nem indul be minden alkalommal a fantáziája tőle, de amikor először utazik, akkor mindenképpen nagy élmény.
Ami még érdekes, hogy a városatyáknak, vagy a metró tervezőinek vagy szóval az illetékeseknek szemmel láthatóan szívügye, hogy a polgárok egy pillanatra se unatkozzanak. Ezért ha nem is minden kocsi, de azért legtöbbje fel van szerelve kis kivetítőkkel, amelyeken az utasok mindenféle híreket olvashatnak az országos ügyekről. Ilyesmi persze már Budapesten is van, de csak az állomásokon, és azok közül is csak egy-kettőben. Itt viszont utazás közben is olvasgathat az ember. És egész jól lehet tájékozódni a fontos témákról az ilyenekből. (Jó hogy ez van, mert Grzesiekéknek nincs tv-jük (szerencsére), a Gazeta Wyborczát meg azért nem mindennap veszem meg.) Nem csak híreket lehet látni, hanem szép fotókat is, főleg egy Beata Pawlikowska nevű csinos újságíró lány tibeti utazásáról. Valamint az ember mindennap megtanulhat egy új angol szót vagy egy egész frazeologizmust, képet kaphat arról, hogy milyen filmek futnak manapság a mozikban (megtudhatja, hogy a Fűrész az lengyelül Piła), és hogy milyen koncertekre érdemes elmenni a napokban. És, hogy a gyerekeknek is legyen valami érdekesség, időnként egy kissé bugyuta képregény is megjelenik a kivetítőn, Stefan, a sárkány meg a haverja, Franek, a majom kalandjairól. Meg azért néha ilyen „érdekes és semmire sem használható tényeket” is kiírnak ide (pl, hogy hol hullott a legnagyobb jégeső, hogy a fiatalok egyre korábban kezdik a szexet, Indiában fél évig esik az eső, stb.), mert miért ne?
Szóval ilyen jó hely ez a metró. Na persze a legnagyobb csúcsforgalmat itt is eléggé megszenvedi az ember, van oldalbakönyöklés, lábrataposás, meg fellökés, meg odacsukás. És a kivetítőt sem mindig lehet látni a többi embertől, de ha valaki ezen problémázik az én helyzetemben, az azt jelenti, hogy túlságosan jó dolga van, belekényelmesedett az itteni életbe.
Ellenőröket még nem láttam, de nem is biztos, hogy szükség van rájuk, mert kártyás beléptető rendszerrel működik az egész, ilyen modern egy közlekedési eszköz ez, kérem. Van viszont metró-őrség, akik rendesen gumibottal az oldalukon járkálnak fel-alá az állomásokon, vigyázva a rendre. Ez különben érdekes dolog: mennyiféle militáris szervezet van itt: rendőrség (időnként még a katonai rendészet is besegít nekik), városi őrség, metró-őrség, pláza-őrség. Vagy csak arról van szó, hogy ezek még mind állami kézben vannak, és nem mindenféle őrző-védő szervezetek látják el a feladataikat. De az is igaz, hogy sokkal inkább szem előtt vannak, mint Budapesten, mintha sűrűbben járőröznének.
A metrómegállók viszont sok szempontból nagyon egyformák; úgy értem, itt biztos nem lehetne olyan filmet forgatni, mint a Kontroll volt Magyarországon. (Egyébként a Kontroll itt is hatalmas siker volt pár éve.)