Vekti még el sem ment, mikor már felbukkant egy másik közeli jó barátom is, életem egy másik fontos helyszínéről, vagyis a Fonóból. Ez egy ilyen hét volt. (Hozzáteszem, hogy egy pár napos betegség után lábadoztam ebben az időszakban.)
Konkrétan Erdőjáró jelent meg itt, a barátnőjével, Kicsivel, habár ők csak rövid időre. Nem volt annyi idejük körülnézni, mint Vektinek, és nem is tudtam velük mindenhol ott lenni, sem bemutatni őket a jó öreg osztálytársnak (bár lehet, hogy aztán a hazafelé tartó vonaton jobban megismerkedtek). De végül mégis sikerült velük is összefutni, és mégiscsak egy darabka otthoni hangulatot vagy mit hoztak ők is ide, amitől kicsit be voltam sózva.
Amúgy kifejezetten érdekes, hogy hogy keveredtek ide. Jóban vannak a magyar nagykövettel, ő hívta őket egy bálra fellépni, és magyar táncokat tanítani. Méghozzá egy olyan bálra, amit egy Nemesi Társaság adott most, a farsang időszakában. Egy olyan baráti kör, amelynek régi nagy múltú családok sarjai a tagjai, Potockiak, Tarnowskiak, Czartoryskiek, Zamoyskiak, de talán még a Ponińskiak, Lubomirskiak, Radziwiłłek és a Poniatowskiak is. Engem oda nem engednének be, mert mit keresne egy ilyen előkelő társaságban egy ilyen magyar (palóc) parasztivadék? Na jó, Erdőjáró sem egy kékvérű magyar, de legalább kun vér is csörgedezik az ereiben, hát valamilyen szinten mégiscsak nemes. (Na jó, végül is én sem vagyok éppen zsírosparaszt, egyik ősöm állítólag ott verekedett az egri várban, 1552-ben.)
Pedig az ilyen lengyel arisztokrata társaság már csak szakmai (történészi) szempontból is érdekelne. Meg hideg, önző számításból is: milyen jó lenne összespanolni valamelyikükkel, mondjuk egy Potockival vagy Lubomirskival, aztán elérni, hogy valahogy beeresszen a családi levéltárába, ahol én mindenféle értékes iratokat találhatnék a szakdolgozatomhoz. Meg egyébként is.
(Lj.: Józef Potocki, a nagy hadvezér, ha csak kényszerből és rövid ideig is, de ott harcolt 3000 katonájával régi haverja, Rákóczi Ferenc fejedelem seregében. Nélküle nem sikerült volna olyan brutálisan lezúzni az ellenséget Romhánynál, 1710 januárjában.
A Tarnowskiaknak meg mint Tarnów rendszeres és visszajáró rajongója vagyok lekötelezettje. A Zamoyskiakkal se ártana jóban lenni: hátha sikerülne meghívatni az együttesünket a zamośći Eurofolk Fesztiválra. És így tovább.)
-Na, és hogy bulizik egy ilyen kékvérű társaság? – faggattam Erdőjárót később egy jó kis forralt sör mellett.
-Hát volt a bálnak egy ilyen nyitótánca: ez az egyszerű vonulgatós, párban körbejárkálós tánc… Amit a lengyelek szalagavatókon is táncolnak
-Polonéz?
-Az, az. Aztán mi is táncoltunk egyet-kettőt. Egy palotást*, meg egy mezőségit. És a végén székit is tanítottunk. Tetszett nekik, csak kicsit összevissza lépkedtek rá. Nehéz úgy tanítani, hogy nem tudod elmagyarázni, mit, hogyan, merre, meddig. Na és utána a buli… ott már leginkább mindenféle borzalmas „lakodalmas” zene ment.
Szerettem volna még Erdőjárónak és Kicsinek megmutatni egy-két jó helyet Warszawában (mondjuk egy Pawiarnia-beli szerda esti francia táncházba), de már nem nagyon volt rá idő. De így sem volt rossz. Sétáltunk egy kicsit, főleg a Kultúra és Tudomány Palotája körül, ami mostanában esténként lila fényekkel van kivilágítva, és nagyon viccesen néz ki. (Amúgy nekem továbbra is tetszik, és mint kiderült az idelátogató barátaimnak is. Továbbra sem értjük, a polákok mit fanyalognak folyton rajta.) Aztán beültünk egy jó kis kocsmába, közel az Egyetemhez. Forralt sört ittunk szegfűszeggel és vérnaranccsal ízesítve.
Közben meséltem barátaimnak az itteni életemről. Azon gondolkodtam, vajon vissza tudom-e adni, hogy mi az, ami miatt lelkes vagyok, miért szeretném mindenképpen elhozni egyszer a Fonót a Wisła-parti erdő „csárdájába”, a Chata Traperába, miért lenne érdemes szerintem magyar szemmel is figyelemmel követni azt a Táncszínházat, amit Grzesiek most alapított, meg ilyeneket. Vajon el lehet-e ezt mesélni? Le lehet-e fordítani magyarra helyeket, hangulatokat, benyomásokat? A Pawiarniát, a Scena Lubelska 30/32-t, a Tarabukot**? Lehet-e, kell-e egyáltalán?
(Vagy maradjak inkább az egyszerűbb dolgoknál, a szavaknál, gondolatoknál? Mindenesetre érdemesebb onnan kezdeni, ha fordítás, akkor fordítani mondjuk Andrzej Sapkowskit, Leszek Kołakowskit, Adam Michniket, Jacek Kurońt…)
(*Végső soron a palotás is olyasmi nekünk, mint a polákoknak a polonéz: az a fajta romantikus, előkelő, finom „nemzeti” tánc. De a nemzeti kultúrában azért más-más szerepet töltenek be. A polákoknál a paraszti eredetű néptáncokat nem ismerik annyian, mint nálunk, ezért ezek a „modorosabb” nemesi táncok azok, amiket „nemzeti kincsnek” tartanak.
**Tarabuk: könyvesbolt és kávéház, a varsói filozófusok és írók kedvenc, hely, az egyik „legintellektuálisabb” hely az egész városban.
Andrzej Sapkowski (1948): fantasy-író, az igényesebb, intellektuálisabb, történeti-ismeretterjesztő fajtából. Két sikersorozata van, amit szívesen fordítanék: Egyik egy hagyományos, de nagyon izgalmas fantasy, a Wiedźmin (kb. Mágus) elfekkel, törpökkel, varázslókkal, meg minden ilyesmivel. (Ebből film és számítógépes játék is készült.) A másik egy 1420-as évek Csehországában játszódó sorozat, az ún. Huszita-trilógia: Narrenturm, Lux perpetua (Örök világosság), Boży bojownicy (Isten harcosai).
Leszek Kołakowski (1927-2009): marxizmustól induló, majd önálló gondolkodóvá, vallásfilozófussá váló, kérdező, és nagyon jó fej filozófus. Afféle liberális ellenzéki volt az előző rendszerben, a Solidarność egyik szellemi előfutárának is tartják. Lukács Györgyhöz szokták hasonlítani, de nála azért kritikusabb.
Adam Michnik (1946): liberális író-gondolkodó. 1968-ban a varsói egyetemi megmozdulások fő szervezője, amiért aztán becsukták. Később a Solidarność legfőbb ideológusa, a Gazeta Wyborcza alapítója és főszerkesztője. Mondjuk tőle már szerintem elég sokmindent lefordítottak magyarra is.
Jacek Kuroń (1934-2004): Michnik mestere (őrsvezetője a cserkészetnél). A Pártból, „ideológiai elhajlás” miatt kizárták, ezt követően lett szellemi ellenálló, a Solidarność egyik szellemi megalapozója, 1989 után pedig a nemzeti kisebbségek ügyének és a történelmi traumák feldolgozásának szószólója. Jászi Oszkárhoz vagy Mocsáry Lajoshoz lehetne hasonlítani talán.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése