Hát Boldog Új Évet mindenkinek!
Igen, igen, sokáig nem jelentkeztem különböző okok miatt. Pedig sok mindent lehetett volna mondani. Például akartam mesélni a karácsonyi vásárról, mert az igen érdekes volt. Például azért mert az eladóknak csak fele volt polák, a másik fele hatalmas többségében litván (és ők árulták a legjobb cuccokat), a többiek szlovákok, ukránok, magyarok. Mesélni akartam róla, hogyan barátkoztam össze az egyik nagyon kedves litván nénivel, aki Kaunasból jött, és kissé oroszos akcentussal beszélte a lengyelt. Nála ittam a legjobb kávét, merthogy az házi kávé volt, őrölt makkból főzve. Mesélni akartam a magyarokról is, akik irtó jó fejek voltak; egyébként főleg sült gesztenyét árultak és kürtőskalácsot meg lángost. („Langosz balatoński”- mondták a polákok, mert ugye nyilvánvaló, hogy hol találkoztak ezzel a fajta kajával.) Mesélni akartam kicsit a Négy Alvóról is, azaz a két szovjet és két lengyel katonáról a prahai emlékműről. Na de erre még majd sort kerítünk.
Folytatom tehát a Diáriumot, most, hogy újra itt vagyok Warszawában, némi szünet után. Valószínű, hogy nem lesz annyira hosszú, meg túláradó, meg gyakori, mint a tavalyi évben, de az talán nem is nagy baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése