Egy esélyegyenlőségi reklám üldöz engem, és nem akar békénhagyni. A metrón minden kivetítőn ez megy, minden második hirdetés ez, már a falra mászom tőle. (Kezdi teljesen kiszorítani Stefan sárkány, Franek majom és Kuba teknőc kedvesen idióta történeteit. Grrrr!)
Állásinterjú. A szobából kijön egy fiatal csaj, eléggé feldúlva. Mögötte egy szélesen mosolygó női HR-menedzser.
HR (N): Kérem a következőt!
(Egy fiatal, jóképű, huszas évei végén vagy harmincas évei elején járó férfi felkel a helyéről, füléből kiveszi a fülhallgatót, és megindul az iroda felé.)
(Vágás. Már az irodán belül. Az előbbi férfi, vele szemben a két HR-menedzser, az előbbi nő és egy fiatal, komoly arcot erőltető férfi. Már jó ideje beszélgethetnek.)
A FÉRFI (az interjúalany): …szorgalmas, és megbízható embernek tartom magam.
HR (F): Önnek nagyon jó referenciája van.
F: Köszönöm.
HR (N): Hadd kérdezzem meg, ön házas?
F: Igen, egy éve.
HR (N) (továbbra is fakutya módjára vigyorogva): Hogyan képzeli el a munka és a családi élet összeegyeztetését?
HR (F) (továbbra is komoly arccal): Tervezi ön, hogy az elkövetkezendő időben teherbe esik, és gyereket szül?
F: (leesik az álla, elakad a lélegzete, nem tud megszólalni, még annyit se bír mondani: „He?”)
A NARRÁTOR: Vannak kérdések, amiknek nem szabadna elhangozniuk, függetlenül attól, hogy férfiről vagy nőről van-e szó. Esélyegyenlőséget a férfiaknak és a nőknek a munkaerőpiacon!
ez igen jó reklám, nem ártana itthon is nyomni. (ha esetleg van is, nem tudom, nem találkoztam még vele.)
VálaszTörlés