Éppen fogmosáshoz készülődtem, egy jó kis zuhany után, amikor Grzeseik felkiáltott:
-Vadkanok, nézd, vadkanok!
-Mi? Hol? – kiszaladtam, és kinéztem az ablakon.
Tényleg ott voltak egy páran. Ott sétálgattak közvetlenül a ház alatt, kimerészkedve az erdőből, közel az emberi tanyákhoz. Grzesiek hatot számolt össze belőlük. (Mi lenne, ha most éppen hazafelé tartanék valahonnan, és hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntenék, hogy megkerülöm a házat, és az erdő felőli bejáraton megyek be? Pont belefutnék ezekbe a nagy szuszogó jószágokba. Vajon barátságosak? Vajon el tudnék olyan jól társalogni velük, mint Basiával, a mókussal? Most tök komolyan, Tutatiszra!)
Ja, egyúttal ha kérditek, hogy vagyok, mit csinálok, nagyjából arra is ezt tudom leginkább válaszolni: egy perce még egy lengyel nagyváros szélén lévő blokház harmadik emeletén álltam az ablaknál, egy szál gatyában, kezemben egy fogkefével, és néztem az alul a hóban turkáló vadkanokat. Ez a helyzet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése