Grzesiek újabban hétfőn is tart egy tánctechnika-tanfolyamot a Scena Lubelska 30/32-ben. Elsősorban mindenféle lengyel táncokat tanít itt: obereket, mazureket, kujawiakot, polkát meg ilyesmiket. De aztán lehet, hogy színesítésnek egy kis francia bourée vagy portugál repasseado is lesz. Néha én is benézek erre is, mert érdekes tud lenni. Meg úgy általában: remélem, hogy előbb-utóbb sikerül majd megtanulnom, amiknek eddig valahogy nem sikerült elkapnom a ritmusát (a kujawiakra gondolok elsősorban, másodsorban a mazurekre.)
Most hétfőn is ott voltam. Az óra után Grzesiek hamar elhúzta a csíkot, én azonban nem rohantam a buszra, még maradtam egy kicsit, beszélgetni Szymonnal meg az aprócska termetű Olával.
Ennek persze az lett az eredménye, hogy mikor végül mégis kiértem a buszmegállóba egy csomót kellett várnom a következő 509-esre. Hogy ne unatkozzak, hógolyókat kezdtem gyártani, és célbadobálni velük a közellevő fákra. Öreg este volt, rajtam kívül egy-két ember lézengett csak a környéken.
Ekkor egyszercsak hallottam, hogy nagy zúgás-búgás, szirénázás és villogás közeledik a megálló felé. Egy egész rendőr-ármádia illetve konvoj jött, felverve a nagy éjjeli csendet. Tizenvalahány rendőrautó, meg pár páncélautó, három fekete diplomatakocsi, egy kisbusz meg egy nagybusz, abból a turistabusz-szerű távolsági fajtából. Ott mentek el két-három karnyújtásnyira tőlem, én meg csak néztem, mint ahogy Bornemissza Gergő deák nézhette az Oszmán Török Birodalom elvonuló hadseregét a budai úton, 1541-ben. Persze rájöttem, hogy miért jönnek ezek ennyire szörnyen kibiztosítva. Valamelyik kocsiban ott ült Dmitrij Medvegyev orosz elnök, ebben egészen biztos, vagyok, mert ma másról sem beszéltek mindenhol a városban, minthogy itt van a Mjedvjedjev, jön a Miedwiediew, jujj , de izgi!
Délelőtt az egyetemre alig tudtam bejutni, ugyanis nem tudtam átjutni a Krakowskie Przedmieściének a másik oldalára, mert mindenütt rendőrsorfalba botlottam, amely sorfal mindenütt felvilágosított, hogy a lámpa nem azért zöld most, hogy át lehetne menni, kis türelmet. És nem is kellett sokat várni: egyszercsak jött a három fekete diplomatakocsi felzászlózva, meg két vagy három rendőr autó mellettük, és eszeveszett tempóban vágtattak végig a Krakowskie Przedmieścién, át az egyetem Újságírási Intézete meg a Műszaki Főiskola között, át a régi francia rendház (Rákóczi egykori rejtekhelye) és Mikołaj Kopernik szobra között, aztán át a Szentkereszt-templom és az UW fő-campusa között (ahová nem tudtam átjutni), aztán tovább az Elnöki Palota irányába. Akkor aztán a rendőrök mindenkit átengedtek az úton. Ez volt délelőtt.
Most meg este volt, és én meg csak néztem a felvonulást és fejemben egymást kergették a gondolatok. Mit keres egy orosz elnök éjjel 11-kor Warszawának ezen az elhagyatott, kihalt, és nem is túl előkelő részén? Ha elég volt neki délelőtti csúcsban a város legforgalmasabb részén két vagy három rendőrautó kíséretnek, akkor este a kihalt, veszélytelen helyen miért van itt egy ekkora bazinagy szirénázó ármádia? (Vagy pont a rosszhírű környék miatt, amelynek még mindig sokkal rosszabb a híre, mint amennyire valójában veszélyes?) Vajon melyik járgányban lehet a Dmitkó? Biztos a turistabuszban, mert akörül tömörülnek legsűrűbben a rendőrautók. Ja, és ha már itt tartunk: én nem vagyok nekik véletlenül gyanús, ahogy itt meresztgetem a szememet, tök közel az elnökhöz egy frissen gyúrt hógolyóval a kezemben? Nehogy aztán le találjon puffantani valami túlbuzgó sztrelec. Persze egy ilyen helyzetben kinek nem jutna eszébe, hogy milyen muris lenne hozzávágni a kezében tartott hógolyót valamelyik autóhoz? Nade végül is semmi okom nekem haragudni a Medvegyevre, meg nem vagyok anarchista és feltűnési viszketegségben szenvedő Hérosztratosz sem. Különben is láttam amit láttam délelőtt, és nincs kedvem azt a helyzetet kipróbálni.
Délelőtt ugyanis ilyet is láttam: jövök fel a metróból, hát a feljáratnál, a lépcső tetején, ahol kiérsz a Marszałkowska útra, ott fekszik egy ember a hideg betonon, gúsba kötve, márminthogy a kezei a térde alatt voltak összebilincselve, felette meg ott állnak a pandúrok* négyen, némelyik zsebrevágott kézzel, arcukon a jól végzett munka örömével. Ott állt egy fiatal lány is mellettük, biztos mint tanú. Mit követett el ez a szerencsétlen ember? Tettenért tolvaj volt, vagy tényleg egy őrült? Medvegyevet akarta megtámadni vagy valamelyik járókelőt? Nem tudni, de jól elbántak vele.
Na visszatérve az esti, pragai találkozáshoz: lehet, hogy a Négy Alvó szobrához igyekezett ez az elnök. Bár, ha jól emlékszem, a másik irányba ment tovább. De egyébként is, ha tisztelegni akar az orosz-lengyel fegyverbarátság előtt, azt biztos inkább nappal teszi, egy csomó diplomata meg újságíró előtt, nemde? (Szymon később azt mondta, biztos koncerten vagy színházban volt valahol. Végül is lehet.)
Amúgy amellett, hogy még mindig vannak, akik kígyót békát kiabálnak az oroszokra, és erősködnek, hogy a szmolenszki katasztrófa nem baleset volt, szóval ezek mellett, sok elemző azt mondja, hogy múlt homályba vesző idők óta nem voltak ilyen jók az orosz-lengyel kapcsolatok, mint most. Csak a mindenféle bulvárlapok írnak mindenféle meghökkentő sületlenségeket Medvegyevről, hogy az ember alig bírja ki röhögés nélkül az újságosnál. De egyébként minden haraso.
(* A szerző vsz a Városi őrség (Straż Miejska) tagjaira gondol. A szerk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése