2010. december 1., szerda

Rövid elmélkedés a könyvpiacról.

Kijöttem a könyvvásárról a Királyi Vár oldalsó kijáratán át, aztán tovább, amerre az út vitt, végig a várfal mentén. Egyszercsak ismét egy könyvárusba botlottam. Nahát! Miért áll itt a hidegben ezen a viszonylag félreeső helyen? Biztos, olyan könyveket árul, amik egyik bent jelenlévő kiadóhoz sem tartoznak. De akkor miért nem az antikváriusok között van, benn? Miért szorult ki?
-Nézze meg, pan! Ilyeneket bent nem talál.
Megnéztem Ilyen címeket láttam hirtelen, mint: „A szabadkőművesség fekete könyve”; „Hitler, Izrael alapítója”, stb.
Visszafogtam a rosszindulatú nevetést, így csak egy lekezelő, gúnyos mosoly lett belőle. Azért kiderült, hogy nemcsak ilyen típusú könyvek vannak itt. Sőt! Volt egy pár emlékirat, a Solidarność régi harcosaitól, pl. Anna Walentynowicztól, a „pani Solidarność”-tól. (Ő is a szmolenszki balesetben halt meg idén áprilisban.) Meg egy könyv egy híres lengyel bibliakutatótól, aki katolikus pap (a nevét elfelejtettem, talán Waldemar atya, de a vezetékneve tényleg nem jut eszembe). Aki pedig a Bibliát kutatja (és nemzetközileg elismert szaktekintély) az nagyon nem lehet antiszemita. Szóval akárhogy is: nem lehet a „kint” meg a „bent” alapján egyértelmű minőségi különbséget vonni a mindenféle könyvek között, főleg mert „odabent” is volt mindenféle szemét is, amolyan „tudjuk-kik-tehetnek-róla” -típusú könyvek.
Vannak egész kiadók is, amelyek főleg ilyen könyveket adnak ki.
De – és ez fontos – Polákországban szerencsére nem léteznek olyan „nemzeti” könyvesboltok amelyeket Budapesten tömegével találni, és amelyek nálunk a nemzeti kultúra ápolásának és a nemzeti tudományos élet lezüllesztésének (vagy egyes esetekben földig rombolásának) a kettős feladatát tűzték ki maguk elé. (Legalábbis ami a nyelv- és történettudományt illeti.) Vagy, ha léteznek is, nem olyan sűrűen, hogy egész hálózatot alkotnának. (Bocsánat azoktól, akik szeretik az ilyen könyvesboltokat. Bevallom, néha én is be-betérek ilyenekbe, mert mindenféle ordenáré szenny mellett egész jó dolgokat is lehet találni bennük, például néprajz vagy zene témában. Azonkívül én is szeretem a rakamazi Turullal díszített pólókat (feltéve, ha nincsenek rájuk idióta jelszavak is felírva) meg a menő tarsolyokat és honfoglaló süvegeket, meg a hasonló cuccokat, ha nem túl giccsesek.)
És hogy miért nincsenek? Szerintem pontosan azért, mert ilyen könyvvásárok viszont vannak, és ilyen érdekes társasjátékok és történelmi képregények, meg ismeretterjesztésre alakult intézetek. Vagyis, hogy a polákok többsége valahol mégiscsak tud bánni az ország, a nemzet múltjával. (Azért nem mind: november 11-én és az azt követő napokban nekem is meghökkentő volt, milyen nagy tömeg soviniszta és antiszemita vadállat rohangál itt fel-alá, illetve a normális emberek is mennyit tudnak egymással civakodni, és képtelenségeken megsértődni. (Főleg, hogy múlt hétvégén voltak az önkormányzati választások.))
Magyarországon például egyáltalán nem csak a gőzösfejű ideológusok hibája, hogy kezd egészen skizofrén nemzeti történeti tudat kialakulni, hanem igenis a történészszakmáé is. Úgy értem, ha elzárkózunk a nem szakmai közönségtől és belefordulunk saját tudományosságunk áhítatába, akkor még rosszabb is lehet a helyzet. Szükség van a játékos, közérthető ismeretterjesztésre, és ha ezt Magyarországon maguk a történészek, esetenként a hűdekomoly professzorok is felvállalnák, és amellett nem sajnálnának le magasról minden amatőrt, akkor talán nem tekintenék annyian az „akadémikus történészeket” idegen érdekeket kiszolgáló szektának, nem fabrikálnának összeesküvéselméleteket az „írástudók árulásáról”, és a történész szakma visszanyerhetné megtépázott presztízsét. (Más oldalról viszont senki nem méregetne gyanakodva, a lappangó sovinizmustól való félelemmel bárkit, aki hagyományos magyar fegyverek rekonstrukciójával és katonai hagyományőrzéssel foglalkozik, Árpád-sávos pajzsot cipel vagy rovásírást használ, stb.) De erről majd valami más helyen írok inkább.
Ami pedig az ismeretterjesztést illeti: abban sokat tanulhatunk a polákoktól, de persze még többet a britektől. (Tessék megnézni például a magyarul Rrrrrettentő töri címen megjelent sorozat köteteit!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése