Fehérlejtő

Már említettem a tervemet, hogy meg akarom látogatni Białystokot. Kell is az, ki kell mozdulni néha Warszawából, másképp az ember teljesen becsavarodik. Białystok a mai Polálország keleti felén fekszik. (A Podlasiei Vajdaság (Województwo Podlaskie) székhelye.) Az itteni helyek pedig mind nagyon érdekesek tudnak lenni, mert annyiféle kultúra alakította őket, annyiféle történelmi vihar vágtatott keresztül rajtuk, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét. Hát, Białystok is ilyen. Érdekes egyébként, hogy az utóbbi időben megismert táncházi társaságból mennyien jöttek Białystokból. Ania (az egyik szállásadóm), Kamila (a magyar táncok rajongója), Magda (a (báb- és kőszínházi) színésznő, akit novemberben sikerült magunkkal rángatni Kolozsvárra), Ola (a francia táncházak egyik aprócska, gyönyörűszép szervezője). Meg még néhányan. Most azonban Śnieżannát látogattam meg, akit végül is szintén a Pawiarnia-béli francia táncházakból ismerek. Etnológiát végzett, most kulturális menedzsmentet tanul. Jókat beszélgettünk eddig nemcsak a Pawiarniában, hanem a filozófus-kávézóban, a Tarabukban is. A helyre, ahol most a város áll, állítólag valamelyik (nem tudom, melyik) Jagiełło-király talált rá, valamikor a XV. vagy XVI. században. Bölényre vagy tulokra vadászva tévedt el az itteni erdőben, télen, de aztán egy tisztáson kötött ki, szép, havas lejtős helyen. (Innen jön aztán a későbbi város neve is: Biały Stok, azaz Fehér Lejtő.) Megtetszett neki a hely és építtetett itt egy szép kényelmes vadászlakot. Így is maradt az egész egy pár évszázadig. Város itt csak a XVIII. században keletkezett. Jan Klemens Branicki, a gazdag mágnás alapította a saját magánvárosaként. Ez a Branicki egyébként az utolsó király, II. Stanisław sógora volt. Mint minden akkori lengyel arisztokrata, ő is egy nagy-nagy maffiózó. A város pedig hosszú ideig egyfajta magánváros volt, azaz a Branicki család tulajdonába tartozott (úgy ahogyan Zamość a Zamoyskiakéba vagy Tarnów a Tarnowskiakéba). Mellesleg határváros volt a Két Nemzet Köztársaságának két tagállama a Korona (Lengyelország) és a Nagyfejedelemség (Litvánia) között. Ezért is van a város címerében a két állam címere, a Fehér Sas és az Üldöző Lovas, és közöttük egy határvonal. És mint minden kelet-lengyel város, Białystok is egy igazi, sokszínű, sokkultúrájú, nyüzsgő, soknyelvű város volt. Egyszerre lengyel, orosz, fehérorosz (belarusz), litván és persze elég jelentős számban zsidó. Nehéz lesz elősorolni, mi mindent láttam én itt. De azért nézzünk bele.